Késő van már,

a fények rég alszanak.

Nincs más csak a homály,

de az ihlet elragad.

Az álmok világa vár tudom,

s repít egy jobb hely felé.

De ha sötétség jönne és kétely,

remélem a te ölelésed

ébreszt majd fel.

Gyengéden megcsókolsz,

fülembe csak annyit súgsz:

Szeretsz.

Szeretsz és remélsz,

remélsz és nem félsz,

hogy sorsod elránt,

kitép majd karodból.

Mert tudod, ameddig sötét van,

a tiéd vagyok.

Ekkor fények törik meg a csendet,

felriadok és körbenézek,

fájóan ráeszmélek:

az álmom te vagy.

De amég élek,

hiszek benned!

Hiszek és remélek..

2005