Régóta kíváncsi voltam Sitchin világnézetére, be is szereztem tőle pár könyvet már vagy egy évvel korábban. Bele is lapoztam az egyikbe, de még nem éreztem, hogy készen állok/szükségem van ezekre a tudásokra.

Úgy egy héttel ezelőtt, miutáb elolvastam újra  Combs és Holland nagyszerű irományát, a Szinkronicitást, keresgélni kezdtem a könyveim között valami új olvasni való után. Valamit másra éheztem, valami teljesen más tematikára, ami persze az átlagember érdeklődésének peremén, vagy azon kívűl helyezkedik el.

Jó pár kötetet felütöttem, a mágiától kezdve, az összeesküvések át, egészen a titkolt/tiltott történelemig.

Így jutottam el Zecharia Sitchin egyik legismertebb munkájához, a 12. bolygó című, két kötetes történelemi gyűjtőmunkájához.

Általában nem szokott lekötni a múltban való tapogatózó oknyomozás, de ez a könyv valamiért megfogott.

Az a jó benne, hogy, végre nem egy unalmas és elfogult történész professzor vezeti le, a köztudomány által megszavazott, száraz tényeket. Az író több, érdekes szálat bogoz egyszerre, majd állít sorba és fűzí:őket egy egész fonallá.

Úgy tartja fent az olvasó figyelmét, hogy a történelem órán tanult, lezárt"tényeket" nyítja fel, teszi rendbe és kalauzol évezredekkel vissza az ókor hajnalához, Ehhez olyan friss szemléletű, a XX. század korszellemével átítatott kutatók és tudósok felfedezéseire és felismeréseire alapozza, akik már nem elégednek meg a legkézenfekvőbb Darwini válaszokkal. Az új korba lépve oldódni kezdett a szigorú materialista világnézet, teret engedve ezzel az elfeledett tudás újra felfedezésének. Észrevették, hogy a különböző népcsoportok, a lejegyzett tudásuk forrásaként, rendre egy a náluk korábban virágzó civilizációnak köszönték. Így jutunk el legvégül az őskorból, ókorba lépő Mezopotámiába.

A forrás a Sumeroknál tör fel, és szélesedik meglepő iramban folyóvá. A mi civilizációnkban ez a nép volt az uttörő, aki lejegyezte mindazt amit fontosnak tartott. Fejlett matematikával, csillagászattal 

Mert a szabad elme, magasabban szárnyal.